Gyakori jelenség, hogy tudjuk, hogy valami “jót tenne” nekünk: sport, csendes idő, egészségesebb étkezés vagy egy kis öngondoskodás, és mégis ezek a tevékenységek szoktak először kiesni a rostán, ha szelektálnunk kell. Valahogy mindig találunk “fontosabbat”, “sürgősebbet”. Minden más, akár egy youtube videó is hirtelen vonzóbb, mint az, hogy időt szánjunk magunkra.
Tudjuk, hogy “kéne”, de ….
Vajon mi történik? Nézzük meg, hogy specifikusan az öngondoskodás útjába milyen tényezők állhatnak:
- Nem tudjuk, miből is áll az öngondoskodás.
- Az öngondoskodás szerintünk nem csak abból áll, hogy készítünk reggel magunknak egy kávét, elmegyünk sportolni vagy veszünk egy forró fürdőt este. Persze ezek is fontosak. ???? Sőt, ha csak pár percünk jut naponta az öngondoskodásra, érdemes azt is megragadni. Ez nem egy mindent vagy semmit játék. Kezdhetjük apró gesztusokkal, de továbbvihetjük az öngondoskodást a lelki életünkre egyaránt azzal, hogy időt és figyelmet szentelünk ennek a területnek.
- Leértékeljük az öngondoskodás jelentőségét a mindennapokban.
- “Minek foglalkozzak a lelki életemmel, amikor van más fontosabb?” Biztosan? Ha belegondolunk, a lelki életünk átfogóan hat az életünk összes többi területére: munkára, párkapcsolatra, fizikai egészségre, stb. Lehet, hogy arra van most szükségünk, hogy újrarendezzük az értékrendünket: a mentális egészségünk fontosabb sok-sok más dolognál. Fontosabb, mint a mosatlan edények, mint az, hogy mások mit gondolnak, vagy mint az, hogy mindent ki tudjunk húzni a teendőlistánkról. Te hova sorolod a mentális jólléted fontosságát?
- “Nincs kedvünk” önmagunkkal foglalkozni, a saját gondolatainkkal egyedül lenni.
- Félünk?
- Előfordulhat, hogy félünk attól, hogy egyedül maradjunk a gondolatainkkal. Talán korábban gyakran éreztük rosszul magunkat egyedül. Ez már egy nehezebb dió. Azt mindenképpen fontos tudatosítani, hogy nem muszáj minden gondolatunkat garázdálkodni hagyjuk. Elkezdhetjük megtanulni (akár szakember segítségével), hogy hogyan tudunk egyre jobban uralkodni a gondolatainkon, és egyre inkább érezni a kezünkben a kontrollt, vagyis nem félni, hanem megbarátkozni a magunkban töltött idővel.
- Nem akarunk rágódni?
- Az előző ponthoz hasonlít, amikor az egyedül töltött időben rágódunk, vagyis múltbéli eseményeket, mondatokat pörgetünk vissza gondolatban újra és újra. Sokan ilyenkor vagy nem jutnak konklúzióra vagy arra jutnak, hogy valamit “nem úgy kellett volna”, “valamit elrontottak.” Ha ilyen gondolatok előjönnek, koncentrálhatunk arra, hogy ezekkel majd máskor foglalkozunk, vagy arra, hogy a jövőben majd igyekszünk másképp csinálni a dolgokat. A múltat már nem tudjuk megváltoztatni, de a jövőre nézve igenis hozhatunk döntéseket.
- Nehéz?
- Esetleg nehéznek érezzük az öngondoskodást? Nem baj. Ki mondta, hogy csak azt érdemes csinálni, ami könnyű? Mint ahogy egy edzéshez sem feltétlenül van mindig kedvünk vagy egy egészséges vacsorához, úgy biztos, hogy lesznek pillanatok, amikor az öngondoskodás is nehéz lesz. Ha ezeken a pillanatokon túl tudunk jutni és tudunk aszerint dönteni, amit jónak látunk, akkor utólag valószínűleg “jól fog esni”, hogy nem hagytuk magunkat eltántorítani. Amire figyeljünk: ne a legfáradtabb időpontokban próbáljunk “nehéz döntéseket” hozni, hanem lehetőleg még akkor, amikor van (érzelmi, fizikai) kapacitásunk rá.
- Unalmasnak tűnik?
- Mi van akkor, ha egyszerűen unalmasnak tűnik a magunkra szánt idő? Ha minket tényleg “nem érdekel”? Érdemes azon gondolkodnunk, hogy vajon valóban unalmasnak tartjuk a saját társaságunkat? Vajon hogyan lehetne a “közös időt” élvezetessé tenni? Lehet, hogy jobban meg kell ismerkednünk magunkkal ahhoz, hogy végre izgalmas legyen az önfelfedezés? Vágjunk bele, kísérletezzünk, hogy mi az, ami tetszene nekünk! Az öngondoskodás nem egy kötelező feladat. Sokkal inkább egy befektetés, amely élményt is jelenthet.
- Félünk?
- Még előre kell lépnünk az önszeretetben
- A felsoroltak közül ez a legnyomósabb érv, amely az öngondoskodás útját állhatja: ha nem szeretem magam, akkor kevésbé ügyelek az igényeimre, kevésbé teszek magamért. És mivel ez egy nagy téma, sajnos azt is kell mondanunk, hogy az önszeretet nem ettől a cikktől fog betörni az életünkbe. De ha azt érezzük, hogy “Igen, tulajdonképpen én nem is szeretem magam annyira” vagy “én nem érdemlem meg, hogy jól legyek” vagy “nekem nem jár öngondoskodás, mert…”, akkor kapjuk fel a fejünket! Az önszeretet témájával nagyon jól lehet dolgozni, és valószínűleg egy szakember segítségével egyre előrébb fogunk tudni lépni ebben a témában. Ha ki szeretnénk fejezni magunk felé a szeretetünket, akkor az gondoskodást is jelent.
Kép forrása:
<a href=’https://www.freepik.com/photos/woman’>Woman photo created by cookie_studio – www.freepik.com</a>